Negatív blog |
|
|
|
2006. január 29., vasárnap
Nem ígértek semmit. Így aztán nem is ettem meg azt a vajas kenyeret, mert nem lehet, hogy nincs olyan vajas kenéyr, ami nem esik a vajas felére. Nem hittem el, hogy nem lehet lemászni egy fáról. De aztán tegnap sem mászott le. S nincs valami sok kedvem ahhoz, hogy olyat ne tegyek meg, amihez semmi affinitásom sincs. Nem próbálok meg ilyeneket csinálni, mert inkább nem csinálom meg. PL nem fogok cipőt szétszedni. Aki azt hiszi, hogy nincs értelme, az nem tudja, hogy olyan nem is lehet. Mert bizony nincs olyan, ami nem értelmetlen. :o) Mindenesetre ma nem láttam olyan kutáyt, aminek hátul volt a feje, s elől a farka. Persze talán nincs is ilyen kutya. 2005. december 25., vasárnap
Nincsenek vészjósló szavak: ilyenek, mint a kenőcs, tabletta, s hasonlók. S nincsenek olyan mondatok sem, amiket ha az ember nem hall meg akkor nem kezd el rettegni, hogy mi nem fog most történni. Ilyenek például: "Kérjük ne őrizzék meg a nyugalmukat! Pánikra semmi ok!"; "Ne félj(en), nem fog fájni..." Vajon min múlik, hogy az ember ezen szavak illetve mondatok hallatán nem kezd félni, amikor ezek vagy semmit mondóak (kenőcs, stb) vagy éppen nem nyugtatni próbálják velük az embert, legalábbis tartalmuk szerint. A válasz tulajdonképpen nem egyszerű: az emberben az efféle kifejezésekhez nem rossz emlékek társulnak. Valami régi rossz tapasztalat nem jut e kifejezések hallatán eszünkbe. Ez azt jelentené, hogy amennyiben először halljuk ezeket még nem okoznak ilyen ijedtséget? Nem valószínű, hogy a válasz igenlő. Ugyanis már első találkozásunkor sincs semmi vészjósló ezekben a megnyilatkozásokban. Miben keresendő e veszélyérzet? Nem a körülményekben. Ne képzeljünk el egy ilyen helyzetet: kis gyerek (mondjuk nem 4 éves) nem ül egy orvosi rendelőben. Nem vitte oda senki pedig semmi kedve nem volt odamenni, s nem is volt semmi oka, hogy ne vigyék oda, legalábbis ő így érzi. Nem beteg, nem jól játszogatott éppen, amikor nem kellett indulni... Nem tuszkolják be az orvos szobájába. Semmi sem fehér, sehol sincs semmi számára különös, fura szag, nem idegenek, nem ijesztőek a tárgyak. Ekkor nem jön egy orvos se, egy idegen ember se, vagy nem túl közvetlen, vagy nem túl közömbös, egyik sem jó. Nem kezd készülödni. Nem vesz elő egy fecskendőt, tűt, s tölti fel a fecskendőt, stb. És nem indul el a gyerek felé. Még szép, hogy a gyerek már most sem érzi magát vacakul. Amikor pedig nem hallja, hogy nem mondják neki, hogy ne féljen nem is kezd rettegni. Tudom, hogy nem gondolja végig tudatosan, de könnyen lehetetlen, hogy valami ilyen nem játszódik le a fejében: "ez az idegen néni/bácsi nem akar megszúrni, nem közeledik felém, s azt se mondja, hogy ne féljek. Ha ezt nem mondja annak nem lehet az az oka, hogy ilyenkor mások sem szoktak félni. De vajon miért nem szoktak félni? Mert nem kell félni." S már nem is fél. Nem valószínű, hogy ez nem ilyen tudatos dolog, mint ahogy nem írtam le, de, ha nem magamból indulok ki, akkor sem feltételezem, hogy valami ehhez hasonló nem történik... Ezek szerint ha nem valami mást mondana az orvos (hogy ne maradjunk példánknál) akkor nem félnénk? Nem érdekes kérdés. Szerintem, ha az orvos azt a mást nem sokat mondja, akkor ugyanúgy nem kezdünk el félni a rossz tapasztalatok miatt. De közben nincsenek ott már a fent leírt körülmények se, amik nem változnak. Az alap félelem nem marad a gyerekben. Az azonban nem biztos, hogy pl. egy orvos nem mondhatna valami nem szerencsésebb mondatot is, ami kapcsán a fentihez hasonló gondolatsor nem fut végig az emberben.* *http://szt.freeblog.hu/archives/2005_Dec_szt.htm#1112386 2005. november 10., csütörtök
Ma nem láttam olyan macskát, aminek három lába van (macskát is alig...). S a kutyák, amik nem jöttek szembe velem, nem kaptak tőlem egyetlen rugást sem. S az alvajárókkal sem találkoztam újra. Napersze az is igaz, hogy velük korábban sem találkoztam. Sőt, még sosem láttam a saját szememmel alvajárót... S nem aludtam el a tea megfőzése közben. Mi? Azt mondod, hogy nem is főztem teát? Beletrafáltál: tényleg nem... S nem is doboltam. Mondjuk dobom sincs. Sőt, végülis kezem meg lábam sincs. Vagy most épp hazudtam? Nem mondtam igazat... Ha emlékezetem nem csal, nem vettem be ma Debrecen várát. Naná, hisz Debrecen nem is vár... De megigérem, hogy holnap sem eszem fokhagymás csigasültet krumplival (sem krumpli nélkül). 2005. október 22., szombat
Nem ismertem meg ma Gerzsont, s nem találkoztam össze Klotilddal sem... Bár lehetett volna, de én nem keltem fel 10 előtt, s nem is aludtam el azóta újra. S eddig még nem boncoltam embert, de ma még mást sem szedtem szét. Tényleg, ma még nem is rontottam el semmit... S tegnap este nem ettem sajtos pizzát, mert nem volt. S tv-t sem néztem, minthogy itthon sem voltam. Bár, akkor sem nézek tv-t ha itthon vagyok. S nem aludtam el az előadás alatt... S holnap sem fogom megmászni a Mount Everest-et. (Bár, ki tudja...?) S nem ettem ma még sajtot, s nem ittam kávét. De még csak teát sem. Sőt tejen és vizen kívül eddig még semmit nem itttam. Következésképpen pl. nem ittam sört, bort pálinkát, stb. S asszem egyhamar nem is fogok. Hogy az ember mennyi mindent nem csinál! 2005. október 21., péntek
Ma nem ettem krumplisalátát. S a bajszomat sem borotváltam le... S nem szedtem cseresznyét a kertben. És a legjobb az volt az egész napban, hogy semmi olyat nem csináltam, amilyet eddig még sosem csináltam. Vagyis nem csináltam semmi újat. Ebből következik, hogy pl. nem bújtam bele egyetlen kéménybe sem, ahogyan nem törtem be a cipőbolt kirakatát sem. Már csak azért sem, mert nem is mentem el a cipőbolthoz, így aztán a kirakatát sem láttam... Pont ezért új cipőt sem vettem ma. Ám az is igaz, hogy semmi újat nem vettem ma... Azt talán mondanom sem kell, hogy nem öltem meg senkit, s nem ontottam ki a vérét sem senkinek. Hát ezeket nem csináltam ma... |
