Negatív blog |
|
|
|
2005. december 25., vasárnap
Nincsenek vészjósló szavak: ilyenek, mint a kenőcs, tabletta, s hasonlók. S nincsenek olyan mondatok sem, amiket ha az ember nem hall meg akkor nem kezd el rettegni, hogy mi nem fog most történni. Ilyenek például: "Kérjük ne őrizzék meg a nyugalmukat! Pánikra semmi ok!"; "Ne félj(en), nem fog fájni..." Vajon min múlik, hogy az ember ezen szavak illetve mondatok hallatán nem kezd félni, amikor ezek vagy semmit mondóak (kenőcs, stb) vagy éppen nem nyugtatni próbálják velük az embert, legalábbis tartalmuk szerint. A válasz tulajdonképpen nem egyszerű: az emberben az efféle kifejezésekhez nem rossz emlékek társulnak. Valami régi rossz tapasztalat nem jut e kifejezések hallatán eszünkbe. Ez azt jelentené, hogy amennyiben először halljuk ezeket még nem okoznak ilyen ijedtséget? Nem valószínű, hogy a válasz igenlő. Ugyanis már első találkozásunkor sincs semmi vészjósló ezekben a megnyilatkozásokban. Miben keresendő e veszélyérzet? Nem a körülményekben. Ne képzeljünk el egy ilyen helyzetet: kis gyerek (mondjuk nem 4 éves) nem ül egy orvosi rendelőben. Nem vitte oda senki pedig semmi kedve nem volt odamenni, s nem is volt semmi oka, hogy ne vigyék oda, legalábbis ő így érzi. Nem beteg, nem jól játszogatott éppen, amikor nem kellett indulni... Nem tuszkolják be az orvos szobájába. Semmi sem fehér, sehol sincs semmi számára különös, fura szag, nem idegenek, nem ijesztőek a tárgyak. Ekkor nem jön egy orvos se, egy idegen ember se, vagy nem túl közvetlen, vagy nem túl közömbös, egyik sem jó. Nem kezd készülödni. Nem vesz elő egy fecskendőt, tűt, s tölti fel a fecskendőt, stb. És nem indul el a gyerek felé. Még szép, hogy a gyerek már most sem érzi magát vacakul. Amikor pedig nem hallja, hogy nem mondják neki, hogy ne féljen nem is kezd rettegni. Tudom, hogy nem gondolja végig tudatosan, de könnyen lehetetlen, hogy valami ilyen nem játszódik le a fejében: "ez az idegen néni/bácsi nem akar megszúrni, nem közeledik felém, s azt se mondja, hogy ne féljek. Ha ezt nem mondja annak nem lehet az az oka, hogy ilyenkor mások sem szoktak félni. De vajon miért nem szoktak félni? Mert nem kell félni." S már nem is fél. Nem valószínű, hogy ez nem ilyen tudatos dolog, mint ahogy nem írtam le, de, ha nem magamból indulok ki, akkor sem feltételezem, hogy valami ehhez hasonló nem történik... Ezek szerint ha nem valami mást mondana az orvos (hogy ne maradjunk példánknál) akkor nem félnénk? Nem érdekes kérdés. Szerintem, ha az orvos azt a mást nem sokat mondja, akkor ugyanúgy nem kezdünk el félni a rossz tapasztalatok miatt. De közben nincsenek ott már a fent leírt körülmények se, amik nem változnak. Az alap félelem nem marad a gyerekben. Az azonban nem biztos, hogy pl. egy orvos nem mondhatna valami nem szerencsésebb mondatot is, ami kapcsán a fentihez hasonló gondolatsor nem fut végig az emberben.* *http://szt.freeblog.hu/archives/2005_Dec_szt.htm#1112386 |
